Következő cikkünket első sorban azok figyelmébe ajánljuk, akik elméleti szinten érdeklődnek és ismerkednek a bevont eIektródás hegesztéssel és annak alapjaival. Írásunk barkácsolóknak készült, akik szeretnének jobban megismerkedni a hegesztéssel. Számukra sokat segíthet megérteni, hogy mi miért történik hegesztés közben.

A bevontelektródás ívhegesztéshez szükséges energiát minden esetben valamilyen áramforrás biztosítja, amely lehet egyenirányító, transzformátor, vagy generátor (inverteres hegesztő, vagy hagyományos hegesztőtrafó). A hegesztés végezhető egyenárammal, vagy váltóárammal.

Egyenáramú hegesztéskor az elektróda csatlakozhat az áramforrás negatív pólusához (egyenes polaritás), vagy pozitív pólusához (fordított polaritás). A hegesztőív a bevont elektróda és a munkadarab között ég, megömlesztve ezzel a hegesztendő alapanyagokat közben leolvasztva az elektródát. A bevonatból képződő gázok védőhatása alatt, az elektródáról leváló fémcseppekből áll össze a hegvarrat, miután azok megdermedtek.

Üresjáráskor a bekapcsolt hegesztő-áramforrás pólusai között üresjárati feszültség mérhető (U). Az ív begyújtása az elektróda és a munkadarab érintkézésekor történik meg. Nagyobb üresjárati feszültség esetén az ívgyújtás könnyebben létrejön. Az ívgyújtás fázisa két, egymástól jól elkülöníthető részre bontható.

Az elsődleges ívgyújtás a hideg munkadarabon rövidzárás útján végbemenő folyamat. Elsődleges ívgyújtáskor koppintásos módszerrel a munkadarabhoz érintjük, így az elektróda felizzik. Ekkor a feszültség megközelítőleg nullára esik, az áramerősség pedig az állandósult zárlati áram értékét veszi fel. Az elektróda felemelésekor a felizzott elektródából elektronok lépnek ki ionizálják az ívatmoszférát és létrejön az ív, így kialakul a hegfürdő. Az áramerősség és a feszültség felveszi a beállításnak, illetve az ívhossznak megfelelő értéket. Ezt követően megindul a cseppleválás (fémátvitel), amely lehet finomcseppes (rövidzárlatmentes), vagy durvacseppes (rövidzárlatos).

A másodlagos ívgyújtás a rövidzárlatos cseppleválást követő, izzó anyagon végzett ívgyújtás, azaz az ívkeltés. Ha az ívgyújtás első szakasza sikeres, akkor az állandósult feszültségértéknél legalább 1,5-szer nagyobb nagyobb feszültség már elegendő az ív másodlagos gyújtásához. Az áramkör egy kis térfogatú, olvadt fémrészen záródik. Az elektróda emelésével ez a fémrész megnyúlik, majd a hőmérséklet növekedés és az erőhatások következtében leszakad és ismét kialakul az ív. A fémcsepp leválását elősegíti az áram által átjárt vezető körül kialakuló mágneses mező is. Ennek hatása, hogy igyekszik az olvadó elektródavéget összeszűkíteni és azt cseppként leválasztani.